Türkmenisztán: alabaj, csopan it

F. Bolkunova, I. Gorohov, K. Kjarizov

Részletek „A közép-ázsiai juhászkutya: mítoszok, valóság, perspektívák" c. könyvből.

Régen azt a területet, melyet nyugatról a Kaszpi tenger, északról a Turán-alföld sivatagos része, délről a Kopet-dag hegység, keletről pedig az Amudarja folyó határolt nomád törzsek lakták, akiket később türkméneknek neveztek. Az ország legnagyobb részét a Kara-kum sivatag foglalja el, mely délkelet felé középhegységbe megy át. Mivel az éghajlat nagyon száraz és Türkmenisztán területének 80%-a víz nélküli sivatag, a többi a Kopet-dag előhegysége, földműveléssel nem foglalkoztak. A hőmérséklet nagyon szélsőséges ezen a vidéken. Előfordul, hogy márciusban a +40 °C is eléri, és már májusban az összes zöld növényzet kiszárad. Télen viszont csak ritkán ereszkedik a hőmérő higanyszála 0 °C alá, de az állandó éles, erős szél miatt nagyon hideg van.

A törzsek fő foglalkozása az állattenyésztés volt, de híresek voltak szőnyegeikről is, melyeket nem kellett félteni a molytól, mindkét oldalát lehetett használni, nem koptak, és az idő múlásával egyre szebbek lettek. Nagyon értettek a bőr kikészítéshez, és az ezüst tárgyak megmunkálásához. A juhok gyapjából ruhákat szőttek, a birka finom bőréből kesztyűk és kucsmák készültek.

Híresek voltak vendégszeretetükről is. Minden arra tévedt idegent meghívtak az otthonukba, hellyel kínáltak és megvendégeltek. A meghívást illett elfogadni, különben nagyon megsértődtek. Ezek a szokások a mai napig fennmaradtak és, hogy a házigazda meg ne sértődjön a betérő vendégnek legalább egy kis pogácsát, és sót el kell fogadnia. Az évszázadok múlásával Türkmenisztán is sokat változott. Városok épültek, megpróbálták megszervezni a földek megművelését, de az állattenyésztés továbbra is megmaradt a helybéliek fő foglalkozásának.

Kora tavasszal, március elején, amikor megjelenik az első zöld növényzet, a türkmén juhászok a juhnyájakat kihajtják a nyári legelőkre, ahonnan októberig-novemberig vissza sem térnek.

A juhászok élete a sok-sok év alatt nem sokat változott. A könnyen szétszedhető sátrak, a juhnyáj terelgetése, mint száz évvel ezelőtt, ma is a pásztorok fő foglalatossága. A legelők a kutak körül terülnek el, melyek messze vannak a lakott területektől és az emberektől. Sok itató kút több száz éves és az őket létrehozó emberek nevét viseli: Ahmed Gui, Bjásim Gui, stb.

A juhászok élete nem könnyű, ezért tiszteletet érdemel. A juhász „tapasztalat” apáról-fiúra száll, akik 16 éves koruktól már önállóan dolgoznak. A juhász minden reggel szamárháton, amely meg van pakolva élelemmel és vízzel, kihajtja a nyájat a legelőre, és este visszatérnek a kúthoz. Hogy a juhok ne legeljék le, és ne tapossák ki a füvet, az útvonal minden nap változik. Ez úgy néz ki, mintha a nyáj minden nap a margaréta virág egy szirmát járná körbe, amelynek a középpontja az itató kút. Új nap, új „szirom”.

A juhászok egyetlen fegyvere az éles bicska volt. Az 1960-as években, a kolhozokban, a birkák őrzésére a juhászok használhattak ugyan fegyvereket is, de ez a módszer nem vált be. Bebizonyosodott, hogy a juhászok legjobban bevált fegyvere a ragadozók ellen a juhászkutya. Ha a nyájat két-három izmos juhászkutya őrzi, felesleges a csapdák és a fegyverek használata, a minimumra csökkenthető a juhászok száma.

Egy angol utazó 1882-ben így írt a türkmén kutyákról: „a türkméneknek nyájaik őrzésére nagyméretű, hamis kutyáik vannak. Ezek a kutyák segítenek terelni a nyájat, éjszakánként pedig őrködnek. Nagyon éber állatok. Nélkülük szinte lehetetlen lenne a nyáj megvédése a ragadozóktól, elképzelhetetlen lenne a tulajdonok megőrzése, legyen szó akár magán, akár állami tulajdonról…”

Az utazó tévedett, hiszen ezek a kutyák nem terelik a nyájat, hanem megvédik a ragadozóktól.

A nyáj őrzésére nyáron a juhász általában egy jól kifejlett hímet, egy nőstényt és néhány 5-6 hónapos kölyökkutyát szokott tartani. Ez a mennyiség tökéletesen elegendő volt egy 1000 fős birkanyáj megvédésére.

Nappal nem sokat mozognak. Figyelik a nyájat, de inkább a hűvösben pihengetnek. Az igazi munka számukra alkonyatkor kezdődik.