Ki is Farida Iszmailovna Bolkunova?

Nagy kedvelője és ismerője a közép-ázsiai juhászkutyáknak. 1992-ben F. Bolkunova megszervezte az első türkmén kinológiai klubot, amely a „Türkmén it” nevet kapta. Ha róla beszélünk, nagyon gyakran kell azt a szót használni, hogy „első”. Elsőként szervezett kutyakiállításokat, elsőként hívott bírót Moszkvából az egyik kutyakiállításra (V. A. Belenykijt) elsőként hívott meg nyugati küllembírót (Z. Brankovics – Szerbia)… bevezette a fajtisztaságot igazoló könyvet. …statisztikát készített harapásokról … bíráskodott Ukrajnában, Oroszországban, kísérleti alany lett az FCI-ben.

Farida Iszmailovna kedvenc kutyája – Akgus – (A. Nurjagdijeva). Erről a kutyáról Farida órákon és napokon keresztül tud mesélni. Bár Türkmenisztánban a nők nem vesznek részt kutyák harcában, mert ezek a harcok „férfi” dolognak számítanak, jelen volt gyakorlatilag minden harcon úgy Türkmenisztánban, mint a határain túl is.

A tenyészetében más ismert türkmén vérvonalakat is tartott, de az „akgusovicsok” voltak és maradnak szenvedélyei. Nála éltek Akgus gyermekei: Karagez, Ajperi, Akbáj, Dzsejhun .

Hitemet teszem az „ázsiaiak” mellett…

F. I. Bolkunova exkluzív interjúja az „ACKA” lapnak, mely a Szergijiv előváros tisztafajúsági kiállításán hangzott el, ahol Farida Iszmailovna közép-ázsiai juhászkutyákon bírálatot végzett.

Igor Szemjonov: Farida elöljáróban szeretném megtudni, amikor készültél Oroszországba utazni, megérzéseid alapján, mit vártál?

F. Bolkunova: Oleg Gorbacsovszkij meghívását jóval az újév előtt kaptam meg, és elkezdtem készülni az oroszországi utazásra. Ez az első komoly kiállításom Oroszországban. Eddig én a „marógépen” ülve bíráskodtam, már nem emlékszem, ez valahol az elővárosban történt. Elsősorban lelkileg készülődtem. Azért, mert gyakran voltam Oroszországban, ilyen-olyan kiállításokon vettem részt, azt láttam, szabály szerint, az emberek negatívan viseltetnek a bíráskodás iránt. Méghozzá, bármilyen bíráskodás ellen. A nyertes kutyák gazdái elégedettek lesznek, a vesztesek pedig nagyon emocionálisan fejezik ki elégedetlenségüket. Úgy hogy én felkészültem arra, hogy ilyen negatív hozzáállás lesz, ez számomra nem volt váratlan.

A fő cél, amellyel Oroszországba utaztam, nem a helyezések osztogatása volt. Érdekes volt számomra az állomány megtekintése és a tenyésztésre jelölt kutyák kiválasztása. Természetesen értem, hogy ez a kiállítás sehogy sem fog visszatükröződni a tenyésztés fejlesztésében, azért mert egy sor más kiállítás máris eltakarja az eredményeket, és a kutyák mindenképpen megkapják a „kitűnő”minősítéseket. Annál inkább reméltem, hogy lehetséges, hogy sikerül nekem valamelyest „eltolni a követ.” Ilyen gondolatokkal utaztam ide. A legfontosabb - szerettem volna kifejteni az én szemléletemet, mihez kell tartanunk, mi kell a fajtának, és hogy lehet a legjobban végrehajtani. Ezért magamhoz képest voltam negatív hozzáállású. De kész arra, hogy igyekszem tenni valamit a fajtáért. Ilyen gondolatokkal készültem erre az oroszországi kiállításra.

I. Sz.: Mi a véleményed a tenyészetekről, amit a kiállításon láttál?

F. B.: A tenyészetek annyira különböző típusúak! Egyes kutyákról nehéz megállapítani, egy fajhoz tartoznak-e. A kutyák ilyen fajta szerteágazó típusai azt a gondolatot ébreszti, hogy nincs minden rendben a tenyésztés körül. Másrészt örömteli, hogy sok tenyésztő sajáttenyésztésű kutyái, egytípusú kutyákból jó arányt produkálnak. Itt olyan kutyákat állítottak ki, sajnos nem emlékszem a tenyésztőre (ők a tenyészcsoport és tenyészpárok győzelmét vitték el), látható volt rajtuk, hogy ezek a kutyák ugyanazon tenyészetből valók.

Kiállításra kerület a „Terminál” elnevezést viselő is, de ott már felismerhető volt a fejek különbözősége, és általában a fenomén.

Azon kívül, a kiállításon kívül is látogattam különböző tenyészeteket. Például, nagyon jól ismerem L. Roginszkaja tenyészetét. A kutyái felismerhetőek, azaz elérte a kutyáinál az egytípushoz való tartozás jegyeit.

Nekem nagyon megtetszett Gorohov tenyészete, és a kiállított kan, amely nagyon közelít a mi típusunkhoz. Nagyon érdekes kan kutya volt Orjolból. Sokan nem értették, miért kapott „kitűnő” minősítést, ez a kutya helyezése szerint második lett. Úgy gondolom, hogy ez iránt a kan iránt érdemes tájékozódni. Ez egy nagyon jó kötésű kutya, hatalmas, büszke, nagyon kemény izomzattal. Egyszerűen kellemes ránézni, nézel, és rögtön látod, hogy „ázsiai” méghozzá „türkmén” és semmi kétség nem fér hozzá.

Miközben a kiállításra készültem, úgy határoztam, hogy a kan kutyákat keményen fogom értékelni, és kevésbé keményen lojálisan a szukákat. Miért? Most osztozni fogok elképzeléseimmel, bár nem is gondolom, hogy mindenki ide szalad, és elkezdik úgy csinálni, ahogy én akarom, úgy gondolom, hogy egy kan kutyára kemény követelményeket kell felállítani. Ugyanakkor a szuka, amely a kimondottan „ázsiai” típust képviseli egy jó kannal, jó tenyészetet hozhat létre. Ezeket, az elképzeléseket követve nagyon szigorúan bántam a kanokkal, sokkal kevésbé a nőstényekkel. És még szeretném elmondani, hogy amikor a kant az első helyre nevezed és KCsKt, Szsz és így további értékelést adsz, ez egy gazdag kan kell legyen minden faji jellegzetességgel. Így a csodálatos fej, test, általános harmónia és az olyan „kicsinek” tűnő fajra jellemző jegyek, amelyekre nagyon gyakran egyáltalán nem figyelnek – jól fekvő fülek, jó ajkak, hatalmas orrnyereg, szemek alatti telítettség, hatalmas alsó álkapocs a vállak elhelyezkedése, mozdulatok. Ilyen kutyákkal pedig, amelyek megfeleltek volna mindezeknek a követelményeknek, némely osztályokban én nem is találkoztam. Igen, az a kutya, amely „kitűnő” minősítést kapott, de nem sármos, nem kiváló hogyan lehet neki „bajnoki” címet vagy „bajnoki cím várományosa” kitüntetést adni. Igen, ez kiváló kutya és kitüntetése „kitűnő”, de sehogy sem lesz belőle bajnok. Az én értelmezésemben ez így van.